Már három éve,,,huhh igaz mintha tegnap lett volna.Karácsonyra készülődő nyüzsgés a városban.Az év talán legmegerőltetőbb utolsó hónapjai mindenki számára,nekünk pláne,,adventi koszorúk, megrendelések sokasága és egyéb megoldandó kihívások tömkelege.Épp az az időszak amikor előkerül a centi és megnyugvást nyújt a felismerés hogy már csak........nap van hátra a megérdemelt pihenésig a nagy hajtás után.
Megcsörren a telefon és rutinszerű lazasággal kapok a kagyló után,,de nem egy újjabb megrendelést szeretni leadó kedves vásárló hangját véltem felfedezni a vonal túlsó végén hanem egyesületünk elnökét aki visszautasíthatatlan lehetőséget ajánlott fel nekünk,azonnal igent mondtunk.
Nem gondolva a vészesen fogyó energiakészletünkre vágtunk bele a hatalmas kihívásnak.... hogy a már több éves rangos Néprajzi Múzeumban megrendezésre kerülő Adventi kiállítás keretein belül a díszterem ódon falai közt létrehozhassuk önálló megmutatkozásunkat. Pár pillanat múlva már vegyes érzelmekkel ,némi félelemmel és ötletek sokaságával bombáztuk egymást.Felmérve mit is vállaltunk ,gőzerővel elkezdtük megtervezni kompozícióinkat.Fúrtunk,varrtunk,faragtunk és kitudja még hány teljesen új technikát próbáltunk ki mire kialakult a végleges koncepció.
A derengő félhomályban azt hiszem sikerült létrehozni elképzelésünket. Egy világot amit részben egy film ,az akkori lelkületünk,a borongós téli hónapok inspiráltak,vagy csak lelkünk legmélyén vágytunk egy kis csodavilág létrehozására amivel magunkat és másokat is elvarázsoltunk.
A varázslat csak három napig tartott ....barátokkal,ismerősökkel ,szakmai kollégákkal és teljesen ismeretlen látogatókkal . A jég elolvadt,az elolvadt hólét magába szívta a Múzeum kiszáradt parkettája ezzel is megőrizve ottlétünk,de így három év után is felemelő érzés visszagondolni ....gondolni arra hogy valamikor....a közeljövőben újra varázsolhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése