A szegfű védelmében.........



A modern szegfűtenyésztés alapjait a XIX. század első felében Lyonban rakták le. Itt egy uradalmi kertész, bizonyos Dalmais 1835-ben észrevette, hogy egyik szegfűtöve állandóan virágzik. Ez lett a folyton virágzó, “remontáns” szegfüvek őse. A XIX .század utolsó két évtizedében a Margit-szegfű volt a divat virága,ezt Sziciliából hozott szegfűtőből egy Sprenger nevű botanikus nevelte ki. Nem hagyhatom említés nélkül ,hogy a kiegyezés korának( és az 1867 utáni egy-két évtizednek) leglelkesebb magyar szegfűbarátja volt Podmaniczky Frigyes, aki sohasem jelent meg az utcán gomblyukába tűzött fehér szegfű nélkül.

Tőlünk délre pedig újra reneszánszát éli ez a csodálatos virág,,,hazánkban az elmúlt években senki hallani sem akart felőle /tapasztalataim és vásárlóim kijelentései legalábbis ezt erősítették bennem/Önre bízzuk ,csak szegfű ne legyen benne....!!!!szólt a kijelentés.Ennek megfelelően nem is nagyon erőltettem ,bár többször megkíséreltem az üzletben népszerűsíteni ezt az igazán kedves és az utóbbi években a nemesítőknek hála egyre változatosabb és érdekesebb színekben megjelenő virágot! Sokakban a szegfű "utálat"valószínűleg egy bizonyos időhöz köthető, amikor is egy virágüzlet kínálatában nehéz is lett volna mást választani és ha már választották akkor azt az egyetlen lehetséges módon bepréselték a celofán csomagolásba ,majd hogy itt ne álljunk meg a fokozható vizuális gyönyöröknél kapott egy csodás műanyag masnit a műűűű!!!!
No de mivel inkább a virág népszerűsítésként ragadtam klaviatúrát ezért mutatnék néhány képet amik igazán aról tanuskodnak hogy ez a virág valóban csodás eleme lehet egy csokornak vagy akár önmagában is vállalható és szerethető.





Remek színfoltokat képezhetünk vele és a kompozíciót is dúsíthatjuk általa.


Remek ötlet pl egy esküvői ,kerti partin felfűzött dekorációnak használni.

Mivel nagyon tartós virágról van szó ezért modern dísze lehet vendéglátó egységeknek is ahol elegendő akár hetente újra alkotni a kompozíciót.